המשך סיפורם של בתי כנסת בהונגריה

טומי*

New member
המשך סיפורם של בתי כנסת בהונגריה

הראשונה מבאיה A bajai zsinagóga A város a törökök kiûzése után a Grassalkovich hercegek uradalma volt, ezért már 1728 után igen gyorsan és nagyszámban települtek ide zsidók. 1773-ban lett önálló hitközség és felépíti intézményeit. 1840-ben tûz pusztította a várost, leégett valamennyi hitközségi létesítmény. Egy év múlva újból felépítették, sõt a késõbbiekben kórházat is építettek. Az egyre erõsödõ hitközség 1925-ben 2400 fõt számlált és még ma is mûködik. Irodát és rendezett temetõt tartanak fenn. Címe: Telcs Ede u. 12. Elnök: Lichter Ferenc Az egykori nagyzsinagóga ma könyvtár, falán az I. világháború zsidó hõsi halottairól megemlékezõ emléktábla. Külsejét maradéktalanul helyreállították, a belsõ berendezés megtervezésénél mintaszerûen jártak el. Összehangolták a könyvtár funkcióit a zsinagógai térrel, így megmaradt az eredeti berendezés nagy része. A mûemlék-jellegû zsinagóga egyike Baja legszebb klasszicista épületeinek. Utcai homlokzatát kettõs kompozit fejezetû pillérek tagolják, a középrészt egyszerû timpanon zárja. A homlokzati tengelyben lépcsõsor vezet a díszes kijárati ajtóig. Az épület fõhomlokzatának rizalitját a széleken kompozit fejezetes pillérek elé ugrón négyoszlopos timpanonos záródású elõcsarnok alkotja, amelyhez széles lépcsõsor vezet. A hármas fõpárkány frízében héber felirat, a kiemelt betûk az építés évszámát adják: 1845. A felirat fordítása: “Nem más ez, mint Isten háza, s ez az ég kapuja”. Az épület belsejében megmaradt az eredeti térrendszer, a karzat, a tórafülke és felirata, a belsõ festés, a vörös márvány kézmosó és a falba épített persely. Az épület egyik oldalán a volt zsidó iskola épülete, a másik oldalon a II. világháború áldozatainak nagyméretû árkádos emlékmûve. A zsinagóga mögötti házban mûködik a hitközségi imaház. A városban két temetõ van egymás mellett. A régi temetõben van a híres rabbi, Kohn-Schwerin Götz sírja. Az új temetõ rendezett, gondozott.
 

טומי*

New member
בית הכנסת בסולנוק-SZOLNOK

A szolnoki zsinagóga Az elsõ zsidó családok 1830 körül telepedtek te Szolnokon. Elõbb csak, mint vásáros kereskedõk juthattak el a városba, de a fennálló rendeletek értelmében még az éjszaka beállta elõtt távozniok kellett. 1818-ban már 60-80 család lakott Szolnokon és 1850-ben már meg is alakult a hitközség. Anyakönyvét 1851-tõl kezdve vezetik. Az elsõ betelepülõk kereskedelemmel foglalkoztak, de hamarosan kialakult az értelmiségi és hivatalnokréteg, tisztviselõk, ügyvédek, orvosok, vállalkozók. A városközponttól a Tisza partjáig terjedõ területen települnek le. Két templomuk, iskoláik, egyéb intézményeik voltak. 1927-ben 2500 fõs közösség élt itt, ma is mûködik egy kis hitközség Kövesi Artúr elnök vezetésével. Zsinagóga (Koltói Anna u. 2.). A Tisza-parti ligetben álló nagyméretû reprezentatív zsinagóga ma kiállítási csarnok. Baumhorn Lipót építette 1898-ben. Az épület külsõ alaprajza téglalap alakú (19,83 X 34,19 m) a belsõ zsinagógai tér négyzetes (17,95 X 17,85 m). A tervezésnél a Lechner Ödön tanítvány Baumhorn alkalmazta mestere motívumrendszerét (a kupola nagyon hasonlít a Budapesti Iparmûvészeti Múzeum kupolájára), de alkalmazott olasz és német stíluselemeket is. Jellegzetességei a bejárati elõcsarnok hármas íve, a hangsúlyos középtengely a nagy körablakok, a félköríves végzõdésû, szimmetrikusan elhelyezett ikerablakok. A belsõ térbõl az átalakítás során elhagyták a vallási szimbólumokat, a zsinagógák megszokott berendezési tárgyait, így csak a térkialakítás szépsége az eredeti. A belsõ tér kupoláját fejezetes oszlopok támasztják alá és körben látható az egykori nõi karzat.
 

טומי*

New member
בית כנסת בNAGYKOROS

A nagykõrösi zsinagóga Az elsõ zsidók a XVIII. század 80-as éveiben költöztek a városba. A legkorábbi írásos emlék 1794-bõl való. 1846-47-ben 49, 1851-ben 840, 1941-ben 470 a zsidó lakosok száma. Ma is mûködik a hitközség, fenntartja templomát, imaházát, hitközségi létesítményeit, rendezett temetõjét. Zsinagóga (Rákóczi u. 21.). Molnár Lajos tervei alapján készült 1925-ben. Mellette áll a hitközség háza és az egykori zsidó iskola, melynek falán a gettó emlékére állított tábla látható. A Rákóczi és Patay utca sarkán álló eklektikus épület több építészeti stílus ízléses felhasználásával készült. A fõhomlokzat jellegzetessége a hármas tagolás, az erõs kiülésûn pártázatos fõpárkány, a fõbejárat feletti szamárhátíves mélyített faltükör és kétoldalt az emeleti karzatra vezetõlépcsõházak sztalaktit motívumos díszítése. Az utcával párhuzamos oldalhomlokzaton szamárhátíves falmezõben két szinten három-három ablak és sztalaktit díszítésû bejáratok. A tetõzet csúcsán tetõdísz. A templombelsõ hagyományos kialakításún igényes kivitelezésû. Fényképet keresünk! Akinek van, és fel tudja ajánlani scannelésre, kérem keressen meg e-mailben!
 

טומי*

New member
DOHANY בשני חלקים ...חלק 1

A Dohány utcai zsinagóga A templom nemcsak Budapest egyik nagyszerû látványossága, de mindig is a nagy hagyománnyal rendelkezõ magyar zsidóság jelképe volt. Mintha a mesés Kelet egy darabja tárulna szemünk elé a közép-európai fõváros szívében. Manapság, amikor a közel nyolcvanezer lelket számláló budapesti zsidó közösség hagyományos istentiszteletein felül hangversenyeket is rendeznek õsi falai között, a mûvészet iránti tisztelet egészíti ki a vallásos hódolatot. Így volt ez hajdanán, hiszen nem egyszer Liszt Ferenc (és a nagy francia zeneszerzõ, Saint-Saens) is játszott orgonáján, vagy amikor kiváló kántorok imája töltötte meg az építészeti remekmû legrejtettebb zugait. Ezért vésték a bibliai szöveget a fõbejárat fölé: „Készítsetek számomra szentélyt, hogy köztük lakozzam". (Érdekes, hogy a Mózes II. könyvébõl való idézetet általában nem így, hanem tévesen fordítják: nem azért kell ugyanis szentélyt építeni, mintha Isten ott lakozna, hanem azért, hogy a nép között, köztük jelen legyen...) A zsinagógák a jeruzsálemi Szentélynek az idõszámításunk szerinti 70-ben történt pusztulása után váltak a zsidó vallás központi intézményévé. A görög eredetû szó a héber bét kneszet (= a gyülekezés háza) tükörfordítása. S a zsidó templom valóban a közösség háza, a közösség egymásra találásának otthona, mondhatni gyülekezési helye egy-egy város vagy község híveinek. Nem szent hely tehát, mint a hajdanvolt jeruzsálemi Templom: így ne csodálkozzunk, ha a zsinagógákban olykor (a kevésbé fontos imák közben) beszélgetést, csevegést hallunk. A zsinagógába mindig fedett fõvel lépünk (a férjezett asszonyok kendõben), a tisztelet jeléül. Ilyenkor egy bibliai mondatot ismétlünk, különös módon épp egy idegen próféta, Bileám szavait, aki azért jött, hogy megátkozza Izraelt, ám sátrainak rendezettségét látva, csak áldani tudott: „Milyen szépek a sátraid
 

טומי*

New member
DOHANY חלק שני....

Jákob, hajlékaid Izrael". Ezt a bibliai mondatot több évnyi hányattatás után végre joggal mondhatjuk el a Dohány utcai zsidó templomról is... Lényeges eszköze a zsinagóga a közösség szervezõdésének és megtartásának: imádkozni is csak akkor lehet benne, ha legalább tíz felnõtt férfi van jelen. Ennek magyarázatát a Szentírásban fedezhetjük föl. Mózes Izrael fiainak 12 törzsébõl egy-egy embert küldött Kánaánba, hogy az országról híreket hozzanak. A visszatérõk vállukra vetett rúdon hozták az óriási szõlõfürtöket, ami az ország gazdagságáról, a „tejjel-mézzel folyó Kánaánról" vallott. Ám két ember kivételével (Jósua és Káleb) valamennyien azt állították: a pusztai nép képtelen lesz elfoglalni a számára odaígért földet. Mózes ekkor elmarasztalja a hírhozó „gyülekezet" lázadását. Tehát 10 felnõtt férfi — Mózes szemében is — már közösségnek, gyülekezetnek számított... A zsidó istentisztelet világszerte, nálunk is, döntõ többségében héber nyelven zajlik, a szokások is jobbára megegyeznek az õsidõk óta és világszerte ma is gyakorolt rituáléval. Ezt írja elõ a hagyomány, s ezen felül ez fûz össze bennünket a közeli és távoli múlttal, s a világ más tájain élõ testvéreinkkel. Imakönyveinkben nap mint nap a örömmel és szenvedéssel teli történelem jelenlétét érezzük. Maga az ima voltaképpen a hajdanvolt áldozatbemutatást helyettesíti, ahogyan azt a bibliai Zsoltárok könyvében olvassuk: „Legyen az én imádságom áldozat Elõtted, Uram". A zsinagóga hagyományosan hármas feladata a közös imádkozás, a Tóra (Mózes öt könyvének) olvasása és a tanulás. Ez utóbbival kapcsolatos Jósua ben Gamala fõpap i.sz. 64-bõl való rendelete, amely szerint „minden olyan községben, ahol legalább tíz felnõtt férfi lakik, építsenek zsinagógát és iskolát". Ennek köszönhetõ, hogy azóta is mindenütt, ahol zsidó település létrejön, errõl a kettõrõl meg nem feledkezhetünk. És persze, ennek köszönhetõ, hogy az ingyenes és kötelezõ népoktatás — annak idején 6—13 éves korig — éppen a zsidóságban valósult meg elõször. Különös, de a tanulás még az imánál is elõbbre való; a fõpap említett rendelete ugyanis így folytatódik: „Amennyiben a községnek nincs elég pénze, hogy zsinagógát és iskolát építsen, akkor csak iskolát létesítsenek, mert imádkozni ott is lehet... Õsi elõírások szabják meg (vagy éppenséggel ösztönzik) a zsinagógaépítõ munkáját. Mindenekelõtt a zsinagóga homlokzatának keletre, Jeruzsálem felé kell néznie: ezért keletkezett egy kisebb törésvonal a Dohány utcai zsinagóga bejáratánál, ami eltér az utca irányától. Belül, a keleti fõfalon helyezkedik el a frigyszekrény, amelyben az õsi Tóra-tekercseket õrzik. A frigyszekrényt bársonyfüggöny és kárpit takarja, ezen héber szöveg és zsidó jelképek láthatók: menóra (hétágú lámpás), Dávid-csillag, kettõs oszlop (a Szentély oszlopaira emlékeztetnek), oroszlán (Júda oroszlánja) és korona (a Tóra vagy a tudás koronája). A frigyszekrényhez, amely elõtt mindig örökmécses ég, lépcsõk vezetnek fel. (A hajdanvolt Szentély oltárához 15 lépcsõn vonultak fel a papok és — énekszó kíséretében — a léviták kórusának tagjai.) A Dohány utcai zsinagógában mindehhez még a frigyszekrény fölötti kupola, gyönyörû lámpások, míves szószék, ülések és fémkorlátok is járulnak. A hagyományos zsidó templomokban a Tórát (szombat délelõttönként) a középütt elhelyezett emelvényrõl (héberül bímá) olvassák, ám egyes modern zsinagógákban, így itt is, a keleti fal közelébe, az „oltárrészbe" helyezték azt át. Ezért a Tóra itt nem a nép közül, hanem fentrõl a néphez szól, akárcsak a prédikáció... A budapesti Dohány utcai zsinagóga ma a világ második legnagyobb és Európában — az amszterdamival együtt — a legmonumentálisabb zsidó templom. Nagysága a korabeli fõvárosi zsidóság jelentõségét, magas színvonalú gazdasági és kulturális igényét bizonyítja. A zsinagóga építésére — közel másfél évszázaddal ezelõtt — pályázatot írtak ki, amelyre a kor legjelesebb mérnökei nyújtották be javaslatukat. Végül Ludwig Förster (1797—1863) német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el a pályázatot mór stílusú zsinagógatervével. (Korábban õ tervezte a bécsi nagyzsinagógát is.) Alig négy esztendõ alatt végeztek a teljes kivitelezéssel, ami annak idején is rekordidõnek számított. (Hozzávetõleg ennyi ideig tartott a most zárult felújítás is.) Az építésvezetõ Wechselmann Ignác mûépítész (1828—1903), aki késõbb egész vagyonát a Vak
 

טומי*

New member
לא נכנס הכל אז הנה ההמשך לדוהאן´

Akkor emelték a mai Zsidó Múzeumot (hivatalos nevén Zsidó Vallási és Történeti Gyûjtemény), a kupolás Hõsök templomát, amely az elsõ világháborús zsidó hõsök emlékét õrzi, s amely sokáig a Rumbach utcai templom megszûnése után az úgynevezett statusquo (mérsékelten konzervatív) irányzatú pesti zsidóság legfõbb imaházaként mûködött. Az akkori átépítés során alakították ki azt az oszlopcsarnokkal körülvett kertet is, amelyrõl a tervezõk nem is sejtették, milyen szomorú szerepet fog egykor betölteni a magyar zsidóság életében. Ekkor ugyanis már — az érlelõdõ fasizmus jegyében — megpróbáltatások sorozata indult a zsinagóga történetében. 1931 tavaszán revolveres merénylõ golyói oltották ki két hívõ életét, 1938 februárjában pedig a szemközti ház tetejérõl kézigránátot dobtak az istentiszteletrõl távozók közé. Végül 1944-ben itt állították fel a pesti gettót: egyik kapuja az árkádsor Wesselényi utcai oldalán volt. A mögötte levõ háztömbökben és magában a zsinagógában is közel hetvenezer embert zsúfoltak össze, vagyonuktól és jogaiktól megfosztva, állandó halálfélelemnek kitéve. Budapest ostroma idején a templomot 27 találat érte, ezek egyike-másika hosszú évtizedeken át látható volt. A templom kertje ekkor lett a mártírok temetõje. Itt hantolták el — sokukat tömegsírban — a betegségben és éhen halt vagy meggyilkolt áldozatokat. Többségüket késõbb a hozzátartozók kérésére exhumálták és a budapesti zsidó temetõkben helyezték végsõ nyugalomra. Jórészüket azonban (mintegy hétezer holttestet) nem tudták azonosítani, vagy hozzátartozójuk sem maradt életben: így hamvaik ma is itt nyugszanak... A zsinagóga felújítása még nem fejezõdött be: délnyugati sarka és a kert felé tekintõ homlokzat még renoválásra vár. Az újjászentelés ünnepélyes aktusa és megújult külsõ azonban megnyugtatóan és bíztatóan hat az itthoni és az elszármazott zsidó közösségre. Hiszen ez a templom — az egész ország és a világ zsidósága szemében — a magyar nyelvû zsidó közösség és a magyar zsidó kultúra szimbóluma lett. A megújult külsejû épület homlokzata fölött bibliai mondat hirdeti a Világ Urának jelenlétét: „Építsetek nekem szentélyt, hogy köztük lakozzam". Nem a Mindenhatónak van szüksége a templomra, hanem nekünk magunknak, hogy imáink szárnyán és a kultúra értékei révén egyaránt magunk között érezzük Õt, valamint testvéreink és embertársaink együttérzését. Legyen végre ez a nagy történelmi múlttal rendelkezõ, világszép zsinagóga valóban a „gyülekezés háza"...
 

טומי*

New member
מקורן של כל הכתבות על הבתי כנסת....

בהונגריה נלקחו מהאתר של יהודי הונגריה www.zsido.hu
 

addy

New member
ניסיתי.. ../images/Emo31.gif אבל לא הצלחתי לתרגם

הכול.. בבקשה אם מישהו יכול לתרגם את הכתבה האחרונה שטומי פירסם על דוהאן...
 

addy

New member
תודה ../images/Emo39.gif

סבא שלי היה נער מקהילה שם. עכשיו אני רק מקווה שאצליח לקרוא את הכול..
 

טומי*

New member
addy שלחתי לך מסר עם הטלפון...

שלי שתיתקשרי ואתרגם לך בטלפון.
 
למעלה